2013. október 4., péntek

Juhtúrós krumpliganca - SAD 18. forduló



Most először veszek a részt a Süss, Alkoss, Díszíts! nevű játékban. Az ötlet Kiskukta fejéből pattant ki, és azóta már sok-sok fordulót megért. Nem véletlenül, én is nyomon követtem eddig szinte mindet. Minden fordulóban új házigazdát köszönthetünk és más témában készülnek a finomságok. A 18. SAD fordulót ildi KOKKI rendezte meg, aminek jogát egy ötletes és szívet melengető témával nyerte el: "Falusi konyha, népi ízek...". Nekem ez legalább olyan kedves, mint az előző téma ("A gyermekkor íze"), hiszen városban nőttem fel és a "falusi konyhát" Mamikám főztjén keresztül ismertem meg. Vagyis nekem ezek az ételek a gyermekkorom ízeit idézik fel. Nagyon sok étel eszembe jutott, de végül is erre a nagyon egyszerűre esett a választásom. Nem titkolt oka, hogy bár sok-sok ötletem volt, olyat szerettem volna készíteni, amit a családom minden tagja szívesen megeszik. Ez rögtön le is szűkítette a kört :) Biztosan sokan ismeritek, de aki nem, annak szívesen ajánlom :) 

Hozzávalók
  • 80 dkg krumpli (megpucolva)
  • kb 100-120 g liszt
  • víz
  • kacsazsír
  • vöröshagyma
  • tetejére túró vagy juhtúró


Elkészítése

Mamikám szavait idézve :)

"Pucolj meg néhány hagymát, vágd apróra és kacsazsírban pirítsd meg szép aranybarnára. Majd ezt kell a gancára szórni.
A krumplit tedd fel egy fazékban - ne lábasban! - főni annyi vízben, hogy ellepje. Olyan félig legyen a fazék, kb 4 literes. Kicsi sót tegyél a vízbe. Amikor a krumpli jól megfőtt, akkor keverd hozzá a lisztet, de a vizet ne öntsd le róla. Először csak kevés lisztet tegyél hozzá, mert kivenni már nem tudsz belőle. A fakanállal törd a krumplit és a lisztet. Húzdogasd magad felé a fakanalat a fazékban, a krumplit nyomogasd szét az oldalán. Az a jó, ha a liszt is teljesen elkeveredik benne. Látod majd, mikor jó. 
Most a fakanállal szaggasd ki. Tegyél a fakanálra a krumpliból és egy késsel vegyél le belőle. A fakanál nyelénél lehúzod, akkor nem ragad a késre. Zsíron kell megsütni. Jól megpirítod. Túróval szoktuk enni, de van aki keserűtúróval szereti és szórd meg a hagymával."

A keserűtúró a juhtúró. Mi azzal szeretjük :) Meg persze egy kupica pálinka is elfér mellette. Csak hogy helyet csináljon odabent :)

És ahogy Anyukám csinálja - nagy adag készítése esetén érdemes fontolóra venni :) - botmixerrel pürésíti, mielőtt hozzákeveri a lisztet. Egyébként érdemes krumplipüré törőt használni, úgy sokkal könnyebb.


2013. október 1., kedd

Még több joghurt otthon, avagy joghurt "házilag"



Helytállóbb cím a még több joghurt, hiszen itt természetesen nem arról van szó, hogy a tejet én magam oltom be joghurt kultúrával, hanem felhasználva a legfinomabb joghurtot, abból még többet készítettem itthon. Kedves már többször említette, hogy a nővére régebben mindig csinált otthon joghurtot a gyerekeknek úgy, hogy tejbe kevert egy keveset és hagyta éjszakára pihenni. Engem ez eddig nem különösebben foglalkoztatott, de most valami igazán finom joghurtba "botlottam" a piacon. Ez a hölgy mindenféle tejterméket árul, teljes tejet, joghurtot, kefírt, sajtokat. Ahogy azt már többször írtam, a mennyiség rovására minőséget váltottunk tejtermékek tekintetében. Bár a házi termékek majd' kétszer annyiba kerülnek, nem sokkal költünk többet rá. Egy igazán finom, házi készítésű, érlelt sajt olyan aromás, olyan ízes, hogy nem is kell belőle fél centi vastag szelet, hogy érezzük, sajtot eszünk. Szinte papír vékony szeleteket vágunk (mert ugye ez olyan kemény, hogy lehet belőle) és így is tökéletesen megízesíti az ételünket. No de a lényeg, mostanában sok-sok joghurtot is eszünk és ez a piacon vásárolt házi joghurt sokkal drágább, mint a bolti. Cserébe viszont összehasonlíthatatlanul finomabb. Egy fél liter 400 Ft-ba kerül. No, ebből heti 4 litert betermelni... inkább vettem hozzá 3 liter teljes házi tejet is (780 Ft) és sokszorosítottam :) Az eljárás borzasztóan egyszerű, semmi előképzettséget nem igényel és az eredmény ugyanolyan finom, mint az eredeti joghurt, amit felhasználunk.



Hozzávalók
  • 1 l teljes tej
  • kb 4 ek joghurt

Elkészítés

Az elkészítés lényege, hogy a tejet összekeverjük egy kis joghurttal és melegen tartjuk, hogy beinduljon a baktériumok szaporodása. Ahogy utána kerestem, ez kb 42-46 fok. A baktériumok alatt természetesen azt az egyedi baktériumtenyészetet értem, amit joghurtkultúrának neveznek. Pár óra alatt kész is lesz :)
Na de hogy is csináltam én pontosan?

A tejet lassú tűzön felmelegítettem, hagytam felforrni. Levettem és félretettem hűlni. 50 fokra hűtöttem, amit az Anyukámtól kapott maghőmérővel le is ellenőriztem :) De egyébként erre tökéletesen alkalmas a kezünk is. Jó, kézmelegtől kicsit melegebb legyen. Azért írom, hogy melegebb, mert ha hozzákeverjük a joghurtot, az úgyis hűt rajta egy-két fokot még.

Ezután alaposan hozzákevertem a joghurtot és tiszta befőttes üvegekbe tettem. Azért írtam, hogy tiszta, mert olyan alaposan "tisztára" gondolok itt, mint amit befőzéshez is használunk. Rácsavartam a tetőket és betettem a sütőbe, és beállítottam 50 fokra. Nem sütöttem meg természetesen, amint elérte a sütő hőmérséklete az 50 fokot, rögtön ki is kapcsoltam. Nem nyitogattam az ajtót, benne maradtak először melegedni, aztán itt hűltek ki. Összesen 8-10 órát hagytam joghurtosodni, végül átpakoltam a hűtőbe.


Tapasztalatok:


  1. Próbáltam sütő nélkül is, de nekem úgy nem sikerült. Hamar kihűlt, és nem savanyodott, hanem megkeseredett. Vagyis megromlott. De nyáron, a nagy melegben biztosan nem lesz szükség rá, hogy sütőben tartsam melegen.
  2. A kész joghurt hígabb lesz, mint amit a boltból megszoktunk. Ha sűrűbbet szeretnénk, akkor tiszta konyharuhába öntve, akasszuk fel egy éjszakára a hűtőbe és hagyjuk kicsöpögni (mint a házi sajtkrémnél)

2013. szeptember 13., péntek

"Pé", mint perec :) - Blogkóstoló 11. forduló





Már második alkalommal veszek részt a Blogkóstoló nevű játékban, aminek most Dina a háziasszonya, a Dina világa blog szerzője. A sorsoláson egy számomra eddig még ismeretlen blogot kaptam, aminek mindig örülök, mert a világhálón már olyan sok gasztro témájú írás van, hogy önerőből lehetetlen fellelni mind :) A neve is nagyon aranyos és nem csak receptek, hanem csupa sünis cukiságokkal is telis-tele. Ő pedig nem más, mint a Süni süti blog.
Több recept is megtetszett a blogon, többek között egy házi sajt (hozzávalók a hűtőben, el is fogom készíteni még), de ezt a csodás pereckenyeret választottam. Mit is mondhatnék, nagyon-nagyon finom a tésztája! Csak a véletlen műve, hogy két fél darab megmaradt reggelre, így tapasztalatokkal a hátam mögött és a számban kijelenthetem, hogy másnap is fantasztikusan puha, foszlós, a héja pedig ropogós.
Az eredeti recept leírásában Süni figyelmeztet, hogy a recept nem pontos, mert érzésre dolgoztak, ennek ellenére én ebből indultam ki (azt már az elején láttam, hogy ennyi liszt még vesz fel tejfölt), úgy gondoltam, majd menet közben alakul. Kelt tésztát végül is érzésre lehet a legfinomabbra készíteni. :) Végül is csak a tejföl mennyiségén kellett változtatni, de azt gondolom, hogy ez lisztfüggő is. A cukorból kicsit visszább vettem, de mi híresen kevés cukrot használunk. Az eredeti recept expressz élesztőt ír, így az elkészítés kicsit gyorsabb, de nekem nem volt csak friss élesztőm itthon. Nem sokkal macerásabb így sem.
Konklúzió: a recept hosszú ideig marad vendég nálunk, nagyon bejött mindenkinek, és további pékáruk kísérletezési alanya marad :)

Hozzávalók

Tésztához
  • 40 dkg liszt
  • 1/2 ek cukor
  • 5 ek tejföl (eredetileg 2 ek, érdemes kanalanként hozzáadni)
  • 1 ek olivaolaj
  • 1 dl langyos tej
  • 20 g friss élesztő
  • pici só

Sókéreghez
  • 2 kk só
  • 1 ek liszt
  • 4-5 ek langyos víz



Elkészítés

A élesztőt felfuttatom a langyos tejben a cukorral. Ez 15-20 perc. A többi hozzávalóval tésztát dagasztunk belőle. (Én 2 ek tejföllel kezdtem, de szerintem 4 ek mindenképp kell hozzá. De függ a tejföltől is, így inkább kanalanként dolgozzuk a tésztába.) Kicsit ragadós lesz tészta, de így épp jó, ha megkel, könnyen formázható. Deszkára borítom és duplájára hagyom kelni. Kb 40-50 perc.



A tésztát 5 részre osztom és hosszú (70-80 cm-es), ujjnyi vastag kígyókat sodrok belőle. Perec formára alakítom és a sütőpapírra sorjázom, amit a sütő rácsára készítek. (Ezt Máginál olvastam a bagetteknél és hogy milyen só ötlet! Alulról sokkal jobban sül, ez az én sütőmben külön előny.) De tepsiben is lehet sütni nyilván. Letakarom egy nedves ruhával és kelni hagyom még 20 percet. Közben előmelegítem a sütőt 180 fokra.

Mielőtt beteszem a sütőbe jól megspriccelem vízzel. 20-25 perc alatt sül meg. 

Amíg sül, elkészítem a sós kérget rá. Ehhez a hozzávalókat csomómentesen elkeverem és kész.

Amikor elkészülnek a perecek, kiveszem, újra megspricceltem vízzel és rácsorgattam a sós kérget. Mire ehetőre hűl a perec, a só is "ráköt".

Olyan kelttészta imádóknak, mint mi, kötelező kipróbálni :)

Szép napot Nektek!




2013. szeptember 11., szerda

Mági bagettje 2.0 - avagy egy tökéletes recept megfelelő kivitelezése



Ahogy az előző bejegyzésemben is említettem, Máginál szuper szép bagetteket találtam, ráadásul egy nekem teljesen új módszerrel készültek, amelynek neve tangzhong. Első próbálkozásra sikerült nagyon elrontanom, ugyanis minden másra volt gondom, csak a tésztára nem... túlkelt, és a "rántást"  mennyiségét is bőven eltúloztam. Így egy újabb kudarccal bővült a blog, aminek egyébként épp ideje volt, mert azért olyan nincs, hogy mindig minden tökéletesen sikerül. Tanulságot levontam belőle, és a figyelmemből kicsit többet szenteltem a kenyérkészítésnek. Nem volt nehéz most, ugyanis egyik Tündér sincs itthon napközben. A múlt heti betegségek után, hétfőn elkezdtük az ovit és folytattuk a bölcsit. Hiányoznak...
A bagettek nagyon finomak lettek és nálunk sikerült is megállapítani, hogy igen, pár nap után is puha marad a bélzete. Ennek ellenére még kísérletezgetni fogok vele, mert minden finomsága ellenére, nekem a hagyományos kelt tésztából készült pékáru jobban ízlik. Azért nagyon érdekes a technika és még szeretnék jobban utána nézni :)





Hozzávalók

A "rántáshoz"
  • 24 g liszt
  • 120 g víz

A tésztához
  • 144 g "rántás"
  • 20 g friss élesztő
  • 50 g joghurt
  • 350 g langyos víz
  • 800 g finom liszt (+ 1 ek lisztet még felvett a tészta)
  • 2 tk só

Elkészítés

Az eredeti receptet Máginál találjátok itt. Ő tönkölylisztet használt a bagettekhez, én finomlisztből készítettem el. Nagyon finom lett, Kedvesnek különösen nagyon ízlett :)

Először a tangzhong-ot készítem el, követve Mági, illetve Trollanyu instrukcióit. Vagyis a lisztet elkeverem a vízzel, majd besűrítem. Nyugodtan hagyatkozhatunk Trollanyu leírására, ugyanis amikor barázdákat tudunk rajzolni a masszába, akkor lesz kb 65 fokos, amikor is elméletileg kész. Félreteszem és hagyom kihűlni.

A "rántásba" belekevertem az élesztőt, a joghurtot, a víz felét és egy kevés lisztet. 20 percet pihent, ezalatt beindult az élesztő. Utána már a szokásos módon a többi hozzávalóval tésztát dagasztok. Deszkán kétszeresére kelesztem, négyfelé veszem és bagetteket formázok belőle.

Nagyon jó ötlet - szintén Mágié - hogy tepsi nélkül sütötte meg a bagetteket. Ezentúl én is így fogok tenni. Kivettem a sütő rácsát, beborítottam sütőpapírral és erre sorjáztam a bagetteket úgy, hogy közöttük megemeltem a papírt (ne ragadjanak össze). Itt keltek a kétszeresükre. Bevagdostam őket és mentek a hideg sütőbe. A hőfokot 200 fokra állítottam és fél óra alatt készre sültek. A sütőből kivéve rácsra tettem és lespricceltem őket. Szépen ki is cserepesedtek :)

Szép napot Nektek!



























2013. augusztus 29., csütörtök

Mági bagettje 1.0 - avagy egy jó recept csapnivaló kivitelezése



Még az elején megígértem, hogy nem csak a sikereimről, de a konyhai kudarcokról is be fogok számolni. Természetesen velem is előfordul, hogy nem úgy sikerül egy étel, mint szerettem volna, de mostanában arra sem nagyon van időm, hogy azok a receptek felkerüljenek, amik valóban ízlettek.  Hát a mai bagett erősen a kudarcok kategóriába illik, ugyanis 7 éves kenyérsütő-pályafutásom során kevesebb rossz pékárut vettem ki a sütőből. Bár az első képen is látszik, hogy nem lett tökéletes, a második kép... no comment...
Reggel elfogyott a kenyér és varázsütésre az első bejegyzés, amit ma megláttam, az mági tönköly bagettje. Gyönyörűek lettek és most hogy elmúlt az a nagy hőség, újra beindul a sütögetés nálunk is. Azt az elején tudtam, hogy változtatnom kell majd a recepten, ugyanis nincs itthon tönköly liszt (öreg hiba! de előfordulhat, ha régen sütöttem...) Írta is, hogy finomliszttel helyettesíthető. Egyébként mást nem akartam változtatni rajta, szerintem  - a képek tanulsága szerint - úgy tökéletesek, ahogy vannak. De ugye... az ember lánya, ha már 4 éve itthon csücsül a gyerekekkel, nem úgy forog az agya, mint kellene... már az elején elrontottam az egészet, amikor is nekiálltam elkészíteni a "rántást". Igen, "rántás", de nem a klasszikus értelemben vett. Ez a bagett ugyanis water roux, másnéven tangzhong technikával készült. Ez azt jelenti, hogy 1 rész víz és 5 rész liszt keverékét összesűrítjük 65 fokon. (Mági részletesen leírta a technikát, és ráadásképp egy szuper kis receptet is találtok nála. A receptet Trollanyunak kell megköszönnünk. ) Szóval ott rontottam el, hogy bár Mági leírta, hogy csak 145 gr rántás kell, én nagy lelkesen nekiálltam megcsinálni 250 g vízből és 50 g lisztből. Ez ugye legnagyobb jóindulattal is bő kétszerese. Ez nem is lett volna baj, ha észreveszem, mert félretehettem volna a felét a hűtőbe. De csak a legvégén állt össze a kép, amikor leírtam, mit tettem a bagettbe. Tanulság: ha nem tudsz egyszerre két dologra figyelni, akkor ne táncikálj a konyhában kenyérsütés közben! Ez a tanulság, de nem fogom tudni betartani, mert a Kislányommal irtó jól szórakoztunk most is :) Aztán kiteregettem, felöltöztünk és elindultunk a bölcsibe a Kicsiért. Abban a reményben, hogy egy órán belül itthon vagyunk. És itt jön az eset másik nagy tanulsága: ha gyerekkel mész a bölcsibe, nem fogsz időben hazaérni. Következménye: túlkel a tészta. Hát ezek után már inkább lepénynek kellett volna kisütnöm, vagy nem is tudom... gondoltam, hátha lesz még belőle valami. No, valami az lett, csak éppen nem bagett!
Egy szó, mint száz, újra fogom készíteni és beszámolok róla megint :)

Szép napot Nektek!




























Bazsalikomos paradicsomleves sült gnocchival

A gyerekek imádják a paradicsomlevest. Ez nálunk annyit tesz, hogy minden héten főzök. Annak ellenére, hogy én sosem rajongtam érte, mostanában olyan sokat főztem, hogy én is megszerettem :) Viszont kicsit kezdtem ráunni a hagyományos magyar változatra és újfélén kezdtem törni a fejem.
Idén voltunk először nyaralni a gyerekekkel. Tavaly a kicsi még csak egy éves volt, így a költözéssel együtt már nem erőltettük a kiruccanást. Egyébként is, a Mamiéknál all inclusive ellátásban volt részünk minden tekintetben :) No, de most többször is étteremben ettünk - bár ez erős kihívás volt egy 2 és egy 4 éves picurral. Azért jól szórakoztunk, remélem, az érintett éttermek személyzete is... ahogy az lenni szokott, néhány összekent párna, terítő és 3 villa fejenként, mert mind a földön landolt... Apa ezt egy kicsit több borravalóval, én sok kedves mosollyal igyekeztünk kompenzálni. Hogy ilyen sok új gasztronómiai élménnyel találkoztak a gyerekek, meg is kóstolták minden étteremben a paradicsomlevest. Igen, kértek, ahol csak volt az étlapon. Viszont kiderült, hogy ők megeszik ám máshogy is, nem csak édesen! Így itthon is elkészült egy könnyű, rántás nélküli változat, amit bazsalikommal és finom érlel házi sajttal ízesítettem, tészta helyett pedig sült gnocchival ettük.


Hozzávalók


  • 500 g paradicsom
  • 160 g sűrített paradicsom (2 kis üveg)
  • 5-6 gerezd fokhagyma
  • olívaolaj
  • 1 marék friss bazsalikom
  • bors

Gnocchihoz

  • 450 g burgonya (megpucolva)
  • 100 g liszt
  • 1 tojás
  • szerecsendió
  • olívaolaj



Elkészítés

Megpucolom a krumplit, kockázom és felteszem főni enyhén sós vízben.

Először paradicsomokat forró vízbe teszem pár percre, hogy könnyen le tudjam húzni a héját. Kb 1 cm-es kockákra vágom.

A fokhagymát megpucolom, összeaprítom, és kevés olajon megillatosítom. Nem kell bebarnítani, pár pillanat az egész. Ekkor mehet rá a kockázott paradicsom, amit lekvár sűrűségűre főzők. Hogy meddig, az attól is függ, mennyire leves a paradicsom.

Közben ha megfőtt a burgonya, leszűröm és hagyom hűlni.

A levesbe teszem a sűrített paradicsomokat elkeverem és felöntöm kb 8 dl vízzel. Felforralom, sózom, borsozom és a legvégén beleteszek egy marék friss bazsalikomlevelet. Még forrón beleszórom a reszelt házi sajtot (én most hosszú érlelésű tehénsajtot használtam, ennek is elég erőteljes az íze, de parmezánjellegű sajtokkal még "olaszosabb" lesz). Letakarom, amíg elkészül a gnocchi.

A krumplit burgonyatörővel (krumplipürétörő) áttörtem, hozzáadtam a tojást, sót, szerencsendiót és lisztet. Alaposan elkevertem és már formáztam is. A tészta ragadós, ezért több lisztet igényel a formázás során. kb 1,5 cm átmérőjű "kígyót" sodortam és késsel kb 1,5-2 cm-es darabokat vágtam belőle. Aztán villával formáztam. Ehhez a darabokat a vágott felével felfelé fordítottam és lisztezett villával rányomtam. Így ovális alakú lett. Forró olíva olajon megpirítottam mindkét oldalát. (Természetesen ki is lehet főzni a gnocchikat, úgy is finom.) 

A gnocchikkal tálalom a levest és már lehet is kanalazni :)

Azt mondanám, hogy a levesbe a gnocchi fele is elég lehetne, bár nehéz volt megállapítani, mert a kisfiam magában ette, a kislányom meg minden kanál levesbe tett egyet... de végül is, magában is el lehet nyammogni, olyan mint a krumplipogácsa :)

Szép napot Nektek! :)


























2013. augusztus 24., szombat

Brokkoli és szőlő? Egy salátában megférnek.

Végignéztem az utóbbi bejegyzéseket, hogy mi volt már régen a blogon... ugyanis annyi fotó és recept gyűlt már fel, hogy egy hónapig kitartana. De persze közben jönnek az újak, úgyhogy nem is tudom, mikor fogom utolérni magam. Szóval... leves, saláta, kenyérre való, kenyér... ezek rég voltak. És mindegyikhez lenne recept is. Hát akkor legyen a tegnapi, ami egy saláta volt :)
Jó pár évvel ezelőtt, még a munkahelyemen ettem ezt a salátát, azóta már sokszor elkészült. Egy továbbképzésen voltunk és a központ menzájára kaptunk ebédjegyet. Mondanom sem kell - annak aki a házikoszthoz szokott - hogy nehezen találtam magamnak valót. Ezzel a salival is bizonytalan voltam kicsit, de jobb híján ennél maradtam. Meglepően finom volt, bár itthon elkészítve, a saját ízlésemre alakítva vált igazán kedves étellé. Persze csak én eszem meg, ezért nem olyan gyakran készítem, pedig igazán egyszerűen össze lehet kutyulni, tegnap az ebéd és a sali fél óra alatt megvolt. 
Saláta, de nem mondanám egy diétás darabnak, bár a pirított kenyérkockát az utóbbi pár alkalommal már el is hagytam belőle. Brokkoli, szőlő, dió és camembert sajt. Ennyi. Én fűszerezni sem szoktam, a dió és a camembert sajt elég karakteres számomra. Eredetileg volt rajta még vegeta is (valószínűleg ezzel ízesítették a brokkoli főzővizét, de nekem nagyon nem passzol), bors és olaj. Úgy nekem nagyon tömény volt. Nem tudom van-e ennek a salátának valamilyen hivatalos neve, én nem kerestem rá. Ha igen, szívesen fogadom :) Nekem nem sok ötletem van, hogy nevezzem el. Talán brokkoli saláta szőlővel és camemberttel :)

Hozzávalók

  • 450 g brokkoli (én most csak fagyasztottat tudtam venni)
  • 400 g szőlő
  • 100 g dió
  • 100 g camembert sajt
  • (pirított kenyérkocka - ha laktatóbbá akarjuk tenni)


Mivel ez egy saláta, az arányokon nyugodtan lehet változtatni, ki mit szeret jobban. Legközelebb én pl kétszer ennyi brokkolit főzök majd, mert a kisfiam majdnem mind kiette belőle :)

Elkészítés

Felteszem a vizet a brokkolinak, ha felforrt enyhén sózom. A brokkolit közben rózsáira szedem, majd 5 percig főzőm. Előkészítek egy tál jeges vizet és ebbe teszem a megfőtt brokkolit. Vagyis blansírozom. Ezzel megakadályozható, hogy tovább puhuljon, ropogós marad és a színét sem veszti el.

A szőlőt leszemezem, megmosom, megszárítom. A camembert sajtot felvágom.

A diót - általában amíg felforr a víz - száraz serpenyőben megpirítom. Így finomabb is és a héját is könnyen le tudom dörzsölni a két tenyerem közt. Természetesen várjuk meg, amíg kihűl :)

Végül mindent tegyünk egy tálba, forgassuk össze és már ehetjük is :) A kenyérkockát csak tálalás előtt szoktam hozzákeverni, mert különben elázik.



2013. augusztus 23., péntek

Juharszirupos, csokis és mennyei!



Igen, végre elérkezett a pillanat és felkerül ő is a blogra. Nem is értem, miért nem hamarabb, az első bejegyzések között lenne a helye. A szilvás-mákos süti mellett ő a másik nagy kedvencünk. Nem szoktam gyakran csinálni, mert egyrészt nem kimondottan olcsó, másrészt egy kalóriabomba. Viszont, ha el akartok kápráztatni valakit, akkor érdemes kipróbálni. Akármikor sütöttem, bárki, aki kóstolta, mind szuperlatívuszokban nyilatkozott. Ha szeretném a vendégeimet (főleg akik ritkán jönnek) valami nagyon finommal meglepni, akkor ő az első számú jelölt. Egy kedves barátomnak pedig - ha csak tehetem - megsütöm szülinapjára, olyannyira megszerette :) Röviden, ha szeretitek a juharszirupot és a csokoládét, akkor ezt ki kell próbálni.
Bár ennyi dicsérő szó után azt mondhatnám, hogy saját ötlet... sajnos nem. Egy olcsó kis sütiskönyvben rejtőzött (100 receptből 2 ha jó benne...). Sokszor megsütöttem már, és kicsit változtattam a recepten, mire elnyerte a nekünk leginkább tetsző változatot. Az eredeti recept neve amerikai szőkeség. Én azért nem használtam ezt, mert a tésztáját már nem fehércsokival készítem, ahogy az eredeti recept írja és így már nem igazán "szőke". (Az eredeti receptet egyébként megtaláltam a neten is itt és itt) Úgy is nagyon finom persze, de ha tejcsokit teszek bele, akkor sokkal lágyabb a tészta és nekem (nekünk) jobban passzol a belső juharszirupos "krémhez". Nem utolsó sorban pedig sokkal szebb és mutatósabb lesz a végeredmény. A krémbe eredetileg krémsajtot ír. Én ezt ricottára cseréltem. Nem kimondottan az ára miatt, hanem mert így kellemesebb az állaga és jobban átsül. A krémsajttal (mascarponéval) nem sikerült soha egyenletesen átsütni a süteményt. A szélét már-már odakapta, a közepe félig nyers marat. És nálam végül is egy 26 cm-es kerek formába került, mert így sokkal látványosabb a mintája.

Hozzávalók (26 cm-es tortaformához)

  • 250 g vaj
  • 200 g nádcukor
  • 200 g liszt
  • 200 g tejcsokoládé
  • 4 tojás
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1/2 csomag sütőpor

"Krém" hozzávalói
  • 250 g ricotta
  • 100 g fehércsokoládé
  • 80 g juharszirup (helyettesíthejük mézzel is)
  • 1 tojás
  • 1 ek liszt



Elkészítés

Először gőz felett megolvasztom a csokoládékat. A fehérrel kezdem a "krémhez", majd ezt félreteszem hűlni, amíg a tejcsokit is megolvasztom.

Ezután elkészítem a "krémet". Ehhez a kihűlt fehércsokoládét összekeverem a többi hozzávalóval. Ezt is félreteszem.

Kb most, beállítom a sütőt 180 fokra.

A tésztához habosra keverem a vajat, nádcukrot és vaníliás cukrot. Egyesével hozzáadom a tojásokat - mindegyikkel tovább keverem egy percig - majd a langyosra hűlt, olvasztott tejcsokoládét. A lisztet elkeverem a sütőporral és ezt a keveréket is fokozatosan a tésztához adom. Robotgéppel alaposan összedolgozom.

A tortaforma aljára sütőpapírt teszek. Beleöntöm a tészta felét. Ezen egyenletesen elosztom a ricottás "krémet". Végül befedem a maradék tésztával. Kicsit macerás szépen elegyengetni rajta, ugyanis a tészta sokkal sűrűbb, nehezebb, mint a ricottás töltelék. Vagyis, ha egy kanállal próbáljuk meg elkenni a ricottás krém tetején a tésztát, az húzza magával, nem fedi be. Épp ezért én úgy szoktam csinálni, hogy kanállal, kis adagokban viszem fel a maradék tésztát a krém tetejére, így alig kell a végén egyengetni rajta. Különben akkor sincs baj, ha valahol "kikandikál" a ricotta, az ízélményen nem fog rontani. Úgy is elkészíthető egyébként, ha az összes tésztát beleöntjük a formába, a tetejére megy a krém. Ilyenkor márványosíthatjuk is egy kanál segítségével. Végül mehet a sütőbe legalább 40 percre. Ha úgy ítéljük meg, hogy a széle már pirul, de a közepe még nyers - ezt tűpróbával könnyen kideríthetjük - takarjuk le alufóliával. A lényeg, lassan kell sülnie a sütinek. Remélem, sokan kipróbáljátok, érdemes :)

2013. augusztus 16., péntek

Kedvencünk, a ruccola - tésztával is!



























Semmi kétség, a ruccola a kedvencünk lett. Nem csak pizzára, hanem szendvicsekbe is, mindenféle husi mellé, sőt! tésztára is! Egyszerűen imádjuk az ízét, ha látok a piacon, nem kérdés, hogy veszek-e. És igen, a bolti nem olyan, mint amit a piacon kapni. A mi kis piacunkon ugyanis van egy hölgy, aki csak zöldeket, fűszernövényeket árul. Mindig frissen és fantasztikus ízzel. Ruccolát idén én is ültettem, de nem sikerült jól - ez a föld, ami nálunk van a tuján kívül nem sok mindennek kedvez. A paradicsom elszenved benne, de a fűszernövények nem igazán viselik jól. Jövőre nem is fogom kiültetni, maradok a cserépnél. De a lényeg, hogy itt gyönyörűséges ruccolát lehet kapni. Amikor először vettem, Kedvesen csodálkozva kérdezte: "Ez biztos, hogy ruccola?" Igen drágám, ilyen ez, ha nem nagyüzemben "gyártják". Kb 5-ször akkora levelek és az íze... hmmm.... össze sem lehet hasonlítani. Sajnos nálunk, nincs egész évben piac, így télen be kell majd érni a boltival, ha a  ruccola iránti szenvedélyünknek akarunk hódolni. De addig is, kár lenne kihagyni a friss piaci árut.
Ez a recept olyan egyszerű, hogy szinte leírni is tovább tart, mint elkészíteni. Szerintem a ruccola és a rokfort sajt nagyon jól passzolnak és én szeretem azt is, ha nem tobzódnak az ízek, hanem csak egy-két karakteresebb íz dominál. Ezért nem is bonyolítottam túl a szószt, ami inkább fűszerolaj. No, de akkor lássuk, mit is ebédeltem én a minap.

Hozzávalók

250 g spagetti
4-5 gerezd fokhagyma
3 ek olívaolaj
100 g rokfort sajt
1-2 marék ruccola
bors





Elkészítés

A vizet tegyük fel egy nagyobb fazékban a tűzhelyre. Amikor forr sózzuk, majd tegyük bele a tésztát. Főzzük ki.

Közben forró olívaolajon süssük illatosra az apróra vágott fokhagymát. (Ha van otthon fokhagymás fűszerolajunk, használhatjuk azt is.) A sajtot vágjuk vékony szeletekre, a ruccolát mossuk és szárítsuk meg.

A kész tésztát szűrjük le és forgassuk át a fokhagymás olíván, adjuk hozzá a sajtot és a ruccolát is. Frissen őrölt borssal szórjuk meg. 

Hát, ennyi... de azért finom is, nem csak egyszerű :)


2013. augusztus 10., szombat

Répatorta van?


Kisildi szervezésében játszottunk, sütöttünk-főztünk, megismertünk sok gasztroblogot. A 10.Blogkóstoló egy játékos kóstolás, vagyis a jelentkezők a játék szervezője által kiválasztott blogról készítenek el egy ételt. Ez bármi lehet, lényege hogy megismerjünk más bloggerek ízeit és nem utolsó sorban számunkra és számotokra is "új" gasztroblogokat mutassunk. Én egy répatortát választottam a hogymegtudjuknézni blogról. Kicsit változtattam rajta, mert mi a kevésbé édes süteményeket kedveljük (nekünk így is elég édes volt), és az olaj mennyiségét is csökkentettem. Két adagot készítettem, mert keveselltem a 26 cm-es formában. A második adagon is változtattam kicsit, a liszt 1/3-adát darált dióra cseréltem. A tetejére citrommázat csorgattunk.
Ezt a csodaszép tortatálat pedig most kaptam ajándékba Keresztanyától. Köszönöm :)

Hozzávalók

  • 300 g finomra reszelt sárgarépa
  • 1 dl olívaolaj (az eredeti recept étolajat ír, azzal is elkészíthető)
  • 100 g nádcukor
  • 1 cs vaníliás cukor
  • 1 cs sütőpor
  • 3 tojás
  • 300 g liszt (vagy 200 g liszt és 100 g daráltdió)
  • 2 tk fahéj

  • fél citrom leve
  • 100 g porcukor

vagy 

  • 250 g mascarpone
  • 100 g nádcukor
  • 1 citrom vagy narancs héja







Elkészítés

A sárgarépát pucoljuk meg és reszeljük finomra. A sütőt melegítsük elő 180 fokra.

A tojásokat keverjük ki a cukorral és a vaníliás cukorral. A lisztet, fahéjat és sütőport (és a diót, ha ezt a változatot készítjük el) szintén elegyítsük el egy másik tálban. Adjuk hozzá az olívaolajat majd a répát is, és végül a lisztes keveréket. Öntsük a tésztát sütőpapírral bélelt (vagy vajjal, olajjal kikent) formába. Tegyük a sütőbe és süssük tűpróbáig.

Hagyjuk a formában kihűlni. Készíthetünk rá sajtkrémet vagy citrommázat is, amit a kihűlt tortára kenhetünk. Egyébként enélkül is nagyon finom. A citrommázhoz keverjük el a citrom levét a porcukorral és csurgassuk a torta tetejére. A krémsajtos máznál szintén keverjük el mascarponét a nádcukorral és citrom, ill narancs héjával.





2013. augusztus 7., szerda

Mediterrán ebéd - kedvenceim pipihusiba bugyolálva



Ritkaság jön, legalábbis nálam ritkaság. Husi. Nagyon kevés húst fogyasztunk, és akkor is inkább csirkét vagy halat. Semmilyen elvi oka nincs, egyszerűen csak nem kívánjuk. Biztosan Ti is észrevettétek, mennyit változik az ember ízlése élete során. Mondjuk sosem voltam egy "ragadozó" típus, a hús mindig is háttérbe szorult nálam. Anyukám sokszor elmesélte, milyen rossz evő voltam kislányként. A rántott húst először iskolában ettem meg, harmadik osztályos koromban. (A délutános tanítónénink könyörtelen volt, ha az ebédről volt szó. Mindent meg kellett enni, addig ki sem mehettünk az udvarra. Szerencsére volt még egy hasonlóan jó étvágyú kislány az osztályban, így sosem unatkoztam az ebédlőben, amíg a többi gyerek kint szaladgált. Ketten ültünk ott, míg be nem zárt a konyha és a konyhás nénik megsajnálva elküldtek: "majd azt mondjuk, megettétek"... hiába, ha nem ízlett, én ugyan meg nem ettem:) Anyukám azt mesélte, hogy csak rágtam, rágtam, rágtam, forgattam a számban a már pépesre és íztelenre rágcsált husit... és akkor ő megsajnált és azt mondta: "Eszterke, kiköpheted" :D Hát nálunk is a helyzet. Próbálkozom a gyerekekkel, mindent bevetek, hogy megszeressék az új ízeket. Viszont ha nem megy, akkor nem erőltetem. Kedvessel már más a helyzet. Ő már elég öreg, hogy elviselje, ha olyat kell megkóstolnia, ami nem szívügye. Ha pl fogadunk, én minig ugyanazt kérem: ha nyerek, tíz kóstolás. Lehet én is könyörtelen lennék? Nem hiszem. Mindig megsajnálom, ahogy azokkal a hatalmas kék szemeivel rám néz. De azért vannak sikersztorik is! Irtóra büszke vagyok, hogy 35 évesen sikerült olyan padlizsánt készítenem, ami nem csak ízlett, de felkerült a rendszeresen főzhető ételek listájára :D 
Ennyi bevezető után - aminek csak közvetetten volt némi köze az ebédhez - jöjjön a recept. A köret természetesen az imént említett padlizsán. Ami annyira egyszerű, hogy akár képről is el lehetne készíteni. A hús csirkemell, természetesen a kedvenc hozzávalóimmal megtöltve. Ha nyár, akkor nem is lehet más mint szárított paradicsom és bazsalikom. Ez a kettő mindent visz! (Annak idején meg is fordult a fejemben, hogy Méz és Bazsaliom lesz a blog neve) Nálunk nincs olyan, hogy nincs bazsalikom. És mostanában ez igaz az aszalt paradicsomra is. (De azért sikerült pont úgy vágni a húst, hogy ez ne látszódjon benne... ) Annyira finom és sok-sok ételbe felhasználható: tésztába, kenyérbe, szendvicskrémbe, pizza tetejére, szendvicsbe. Az íze is különleges, elég pár darab, hogy feldobjon egy hagyományos paradicsomos tésztaszószt.




Hozzávalók:

  • 2 csirkemell 
  • 125 g mozzarella
  • 1 marék bazsalikom
  • 8-10 db aszalt paradicsom
  • 3-4 gerezd fokhagyma
  • olívaolaj (vagy ha az aszalt paradicsom olajban volt, annak az olaja)
  • bors
  • 2 padlizsán
  • fűszerek (só, bors, petrezselyem, oregánó, rozmaring)
  • olívaolaj



Elkészítés

A csirkemelleket vágjuk ketté és éles késsel "szúrjunk" egy lyukat óvatosan a vastagabbik felébe, hogy mint egy batyut megtölthessük. Sózzuk, borsozzuk és tegyük félre.

A mozzarellát, aszalt paradicsomot, és bazsalikomot vágjuk apróra. Keverjük össze, fűszerezzük, adjuk hozzá a zúzott fokhagymát is. A husit töltsük meg vele és hústűvel vagy fogpiszkálóval rögzítsük - vagy mindkettővel, ha nem akar megmaradni :)

Forrósítsuk meg az olajat egy serpenyőben, fektessük bele a husikat és süssük mindkét oldalát aranybarnára, majd fedő alatt süssük készre. Így a vastagabb részeken is jól átsül a hús.

Amíg a husi elkészül, készítsük el a köretet. A padlizsánt karikázzuk fel, fűszerezzük meg (mindenki ízlés szerint, én a fenti fűszereket használtam) és forró olajon süssük aranybarnára mindkét oldalát. A padlizsán végtelen mennyiségű olajat képes magába szippantani. Éppen ezért csak kevés olajat tegyünk a serpenyőbe és a padlizsánt csak akkor tegyük bele, ha már forró az olaj. Mielőtt megfordítjuk pici olajat locsolhatunk a másik oldalára is. Jóó, ha van olajszórónk (nekem sincs), azzal könnyebb adagolni ilyen esetekben.

Itthon leledzett zöldségekből (lollo saláta, paradicsom, uborka, lilahagyma, bazsalikom) rögtönöztem egy kis friss salátát is. 

2013. augusztus 5., hétfő

Hurrá, nyaraltunk! - ... és vittünk egy kis juhtúrós pogit is

Nyaralni voltunk. Az első közös nyaralás a gyerekekkel. Már tavaly is terveztük - csak akkor a költözés közbeszólt - de idén végre elmentünk nyaralni. Szuper volt, csodálatos, felhőtlen! A gyerekek borzasztóan élvezték - a Nagyobbik azóta is minden nap a "Hahózós nénihez" (= Tihanyi visszhang, női szobor)  akar menni - mi pedig fáradtabbak vagyunk, mint valaha. De aki volt már nyaralni egy 2 és egy 4 éves kicsivel, az tudja miről beszélnek. És azt is tudja, hogy ez milyen édes fáradtság, mert egy mosolyuk mindennél többet ér, még akkor is, ha nap végén mi is úgy dőltünk ki, mint akit leütöttek. Persze volt habzsi-dőzsi, nekünk sok finom kávé, nekik sok finom fagyi. Játszótér, hajókázás, visszhang, állatkert, minden amihez kedvük volt. És ha nekik kedvük volt, akkor nekünk is :)
De mi köze is ennek a pogihoz? Hát csak annyi, hogy nyaralás előtt vettem egy vödör juhtúrót, ami nem kevesebb, mint egy kilós volt. Azt hittem, több fogy majd és a felét nem is magunknak, de aztán itt maradt. Elvinni nem akartam, gondoltam jó lesz az útra egy kis juhtúrós pogácsa. Ilyet még nem sütöttem, de felhasználva az eddigi legtutibb pogácsa receptem, addig pakoltam a hozzávalókat, míg jónak nem ítéltem a tésztát. És jó is lett. (Kivéve a képet... de mentségemre szolgáljon, indulás előtt voltunk :)


 Hozzávalók
  • 350 g juhtúró
  • 300 g joghurt
  • 100 g vaj
  • 100 g kacsazsír
  • 800 g liszt
  • 40 g friss élesztő
  • 2 tk só
  • 200 g reszelni való sajt

Elkészítés

Először is a joghurtot hagyjuk felmelegedni szobahőmérsékletűre, vagy segítsünk rá a tűzhelyen. A lisztet szitáljuk egy tálba, a közepébe kanalazzuk a joghurtot, és morzsoljuk el rajta azt élesztőt. A élesztőt keverjük el kevés joghurttal és futtassuk fel. Adjuk hozzá a vajat, zsírt és sót is (érdemes kóstolni, mert a juhtúró sem egyformán sós). Dagasszunk belőle tésztát. Ha van gépünk, ilyenkor jól jön, főleg ebben a nagy melegben. Őszintén bevallom, kézzel nem is állnék neki... de természetesen annak sincs akadálya.



Ha kétszeresére kelt a pogi tésztánk, nyújtsuk ki ujjnyi vastagságúra. Szórjuk meg a sajt felével, és tekerjük fel mint egy bejglit. Nyújtófával lapítsuk ki a "bejglit", gondolatban harmadoljuk a tésztát és két oldalról hajtsuk be. Így három rétegű lesz - illetve a tekercselésnek köszönhetően sokszor három. Aki nem szereti a sajtot - van ilyen? :) - az nyugodtan megkenheti vajjal is a tekercselés előtt, így is leveles lesz majd a végeredmény. Már csak ki kell nyújtanunk és szaggatnunk. Én kb másfél ujjnyi magasra nyújtottam és egy 4 cm-es formát használtam. Mielőtt pogácsákká apróztam volna, megkentem kevés tojással és megszórtam a maradék sajttal. Ha nem törekszünk rá, hogy minden egyes pogácsa szabályos kér legyen, akkor nem lesz sok leeső darab. Egyébként nyugodtan össze lehet a maradékot gyúrni, finom lesz, csak kevésbé leveles. 

Tegyük félre pihenni a pogikat (nekem ebből a mennyiségből 3 gáztepsi lett, vagyis 84 db - érdemes felezni a mennyiséget), közben melegítsük elő a sütőt 200 fokra. Kb 20 perc múlva - télen lehet 30 is - toljuk a tepsiket a sütőbe és süssük aranysárgára. 






2013. július 26., péntek

"Nagyon jól néz ki. Kár, hogy meg nem enném!"


Cukkinis-gombás quiche






Mondta ezt Kedves, aki - finomkodás nélkül állíthatom - nem kifejezetten befogadó, ha a zöldséges ételekről van szó. Én pedig imádom. Igen, nem túlzás. Rákattantam. Folyton ezt enném. Ráadásul ez a cukkini valami mennyei hozzávaló, ha erről a remek ételről van szó. Már kipróbáltam mindenféle zöldséggel, sajttal és anélkül, leves és gyúrt tésztából, tejszínből vagy tejfölből. Egyszerűen elronthatatlan, megunhatatlan és csodaszép. Ráadásul pikk-pakk és kész is. A hozzávalók mindenki kedvére variálhatók, úgyhogy ha nincs vacsi ötlet, akkor csak nézzünk szét otthon és biztos találunk megfelelő alapanyagokat.
Sajnos, mint minden zöldséges étellel, a piteimádatommal is egyedül vagyok... Hússal semmiképp nem rontanám el ezt a remekművet, bár ha a Nagyobbikról van szó, akkor inkább kolbász menjen bele, Apa pedig se így, se úgy nem kultiválja. A Kisebbik azért betársul, és szívesen falatozik velem, amíg meg nem látja, hogy mit eszik a nővére, mert akkor tuti, hogy neki is az kell. Pedig amikor készül a pite, a csajszi is segít mindig, sőt mereven kitart az elképzelés mellett, miszerint pizza készül :) Mindig csalódott, amikor kikerül a sütőből...
De Ti azért csak álljatok neki, elő a kedvenc zöldekkel, és hajrá :)







Hozzávalók
  • 250 g leveles tészta (lehet bolti is)
  • 1 cukkini
  • 200 g laska gomba
  • 2 fej hagyma
  • olívaolaj
  • 2 dl tejszín
  • 1 kis tojás
  • 15 dkg füstölt sajt (nem ömlesztett)


Elkészítés

Melegítsük elő a sütőt 200 fokra. A zöldségeket mossuk és tisztítsuk meg, szeleteljük nagyobb darabokra. Olívaolajon pirítsuk meg a hagymát, adjuk hozzá a gombát, végül a cukkinit. Sokkal finomabb lesz a piténk, ha a zöldségeket megsütjük előtte. Különben csak főnének a tejszínben.

A sajtot reszeljük le. A tejszínt keverjük ki a tojással, adjuk hozzá a sajt felét, sózzuk meg.

Nyújtsuk ki a leves tésztát és béleljünk ki vele egy 28 cm-es piteformát. Süssük 10 percet vakon. Ez annyit tesz, hogy a nyers tészta tetejére terítünk egy sütőpapírt és száraz babot szórunk bele. Így tudjuk elősütni a tésztát anélkül, hogy megemelkedne a közepe és nem maradna hely a tölteléknek. Ha nem akarunk ezzel bajlódni, csak nyugodtan tegyük be bab nélkül. Ha nagyon megemelkedne, villával rábírhatjuk a félig sült leveles tésztát, hogy jobban teszi, ha meglapul a forma alján... De ha nem sütjük elő... nos, az sem olyan nagy baj. Ha így járunk el, és a pite már pirul, miközben a tészta még nem jó, csak takarjuk le egy alufóliával amíg készre sül. Mind a három módon sütöttem már és mindannyiszor el is fogyott zokszó nélkül :)

Végül osszuk el a tetején a zöldségeket és öntsük nyakon a tejszínes-sajtos keverékkel. Szórjuk meg a maradék sajttal és mehet is a sütőbe. Kb 25 perc alatt elkészül, de azért hagyjuk a tetejét is szépen megpirulni.





2013. július 24., szerda

Epres pite??? - bár már nincs szezonja, azért szeretjük :)



Mitől pite a pite? Kinek mitől, ugye? :) Kedves szerint a pite kevert tészta, benne sok gyümölcs. Szerintem a pite omlós tészta alul és felül és középen a sok gyümölcs. De az is finom, ha a gyümölcs helyett  és/vagy mellett krém van benne. Nos, szerintem ez nem pite, inkább epres süti, de igazából nem is a név a lényeg :) A tésztája finom puha, olvad a szájban. Az eper helyett pedig bármilyen gyümölcsöt tehetünk bele - egy kis sárgabarack és rögtön szezonban vagyunk :) Bár a fotóról lemaradt - mert csak később jutott eszembe - de nagyon jól illik a tetejére egy kis reszelt fehér csokoládé. Villámgyorsan kész van, sütéssel együtt max 40 perc az egész. És a sült eper illata... mennyei!

Hozzávalók

  • 200 g vaj
  • 150 g nádcukor
  • 5 tojás
  • 1 citrom héja
  • 350 g liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 250 g mascarpone
  • 700 g eper vagy más gyümölcs




Elkészítés

A sütőt melegítsük elő 200 fokra. Az epret mossuk és szárítsuk meg.

A vajat és cukrot keverjük habosra. Egyenként adjuk hozzá a tojásokat. A citromhéjat és mascarponét is keverjük bele, végül a sütőport és lisztet. 

26 cm-es formába simítjuk, amit előzőleg sütőpapírral bélelünk ki. A tetején rendezzük el a gyümölcsöt. Az epret vágjuk ketté és vágott felével felfelé rendezzük el a tésztán. Így az eper leve szépen kisül és karamellizálja a gyümölcsöt.

Tegyük a sütőbe kb 25 perce, de tűpróbával ellenőrizzük azért az eredményt. Ha már belengi az eperillat a konyhát, akkor már nem sokára ehetjük :)

2013. július 9., kedd

Magdi barátnőm lilakáposztás fasírtja









Régen lógok már ezzel a recepttel. Olyan régen, hogy nem is merek utánaszámolni. Amióta Magdi barátnőmnél ettünk, én már vagy 3-sor készítettem, volt egyszer egy piknikmenü része is - amiről sok-sok kép is készült -,  a recept körbejárta már a családot is és most ide is eljutott.
Biztos sokan ismeritek már, de talán rajtam kívül is lesznek még, akiknek újdonság lesz. Aki szereti a káposztát és az egyszerű ételeket, annak kötelező kipróbálni. Egyébként ragyogóan passzolt a piknikmenübe, mert nem csak rizzsel, hanem friss kenyérrel, kiflivel is nagyon finom - sőt bevallom, a Kisfiammal mi magában is befalatoztuk. Nem mellesleg filléres hozzávalókból készül.
Pontos adatokat nem fogok most megadni, mert egyrészt - bár lemértem legutóbb - nem tudom hova írtam fel, másrészt teljesen felesleges. Én egy átlagos méretű káposzta felét használtam fel, ebből egy nagy jénai tállal lett, púposan megpakolva. A fűszerek mennyisége is abszolút kóstolás függvénye. A liszt pedig annyi, amennyi szükséges ahhoz, hogy jól formázható legyen a fasírt. Ez függ a káposzta víztartalmától is, így nem könnyű megadni grammban az adatokat.
Egy jó tanács, a káposztából ne nyomkodjuk ki a felesleges vizet, mert nem felesleges. Én először elkövettem ezt a hibát és a fasírt a sütés közben szétesett. 

Hozzávalók

  • lilakáposzta
  • teljeskiörlésű rozsliszt
  • fokhagyma
  • lilahagyma
  • bors
  • köménymag
  • zabpehely vagy zsemlemorzsa
  • kókuszzsír vagy napraforgóolaj a sütéshez


Elkészítés

Engedjétek meg, hogy Magdi barátnőm idézzem, mert tényleg olyan egyszerű, mint ahogy Ő leírta :)

"Szóval a lila káposztát apróra kell vágni (vagy darabolni géppel - mi ezt tettük), majd befűszerezni ízlés szerint. Mi tettünk bele sót, borsot, kömény, fokhagymát és lila hagymát. Ezt kb. 1 órát lefedve állni hagytuk, aztán belekevertük a lisztet, jelen esetben rozslisztet. Ezután beleforgattuk az apróra darált zabpehelybe és kisütöttük kókuszolajban. Tényleg egyszerű és nagyszerű.:) "

2013. július 5., péntek

Kenyér a dél illatával



Ritkán szoktam magam megdicsérni nyilvánosan, mert ugye mindenkinek más az ízlése, máshogy főz, más ízlik neki. Na de ez a kenyér! Ez valami mennyei! Kedves mindig az mondja, mellettem nem lehet diétázni, mert olyan finom kenyereket sütök. Persze ő elfogult a főztömmel és már jó ideje ezen él :) De azt hiszem, ez a kenyér nagy plénum előtt is megállná a helyét. A héja ropogós, a bélzete puha, az íze magán hordozza a nyár lenyomatát, az illata pedig... ilyennek képzelem dél illatát! Bazsalikom, szárított paradicsom, kevés fokhagyma... hmmmm :))))  Na de elég is a dicshimnuszokból, ha tetszik próbáljátok ki és számoljatok be, nagyon szeretném tudni, hogy másoknak is olyan finom-e, mint nekünk :)



Hozzávalók

  • 530 g BL80-as liszt
  • 250 ml langos víz
  • 50 ml olívaolaj
  • 25 g friss élesztő
  • 1 tk só
  • 5-6 db szárított paradicsom
  • 1 nagy marék fekete olívabogyó
  • 1 nagy marék friss bazsalikomlevél
  • 3-4 gerezd fokhagyma

Elkészítés

Az élesztőt kevés langyos vízzel futtassuk fel. 

A bazsalikomot, megpucolt fokhagymát, szárított paradicsomot és az olívaolajat tegyük aprítóba (vagy turmixba) vagy botmixer segítségével krémesítsük. Maradjon azért kicsit darabos, olyasmi állagra törekedjünk, mint a pestonál. (Igazából más arányokkal,  ezekből a hozzávalókból isteni paradicsomos pestot készíthetünk :))) Az olívabogyót én nagyobb darabokra vágtam, először félbe, majd vékony szeletekre.

Az élesztőhöz keverjük hozzá a paradicsomos pestot, majd adjuk hozzá a lisztet, sót és a maradék vizet. Gyúrjunk belőle tésztát, vagy bízzuk ezt a dagasztógépünkre - már ha van. A tészta kicsit ragacsos lesz, de én így szeretem, mert így nedvesebb és finomabbra sül. A formázásnál úgyis kell még hozzá egy kevés liszt. Legvégül az olívabogyót dolgozzuk bele, így nem törik össze.

Kelesszük kétszeresére, ez kb egy-másfél óra.


A formázáshoz a tésztát enyhén lisztezett deszkán kezünkkel lapítsuk el óvatosan kb két ujjnyi vastagra. Gondolatban felezzük meg. Először az egyik oldalán hajtsuk trapéz formára, majd az ellenkező oldalán is. Így egy rombusz formát kapunk majd. Ekkor hajtsuk félbe, és két ujjal csípjük össze a hajtás mentén.



Fordítsuk meg, hogy alulra kerüljön az összecsípett rész és a két tenyerünk segítségével igazítsunk még a kenyér formáján, hogy szép rombusz formát kapjon. Így kelesszük még fél órát, közben pedig melegítsük elő a sütőt 220 fokra. Negyed órával azelőtt, hogy a sütőbe tennénk a kenyeret, tegyünk egy lábasban 2 dl vizet a sütő aljába, hogy kellőképp párás legyen a sütő levegője. 30-40 perc alatt süssük készre - ki milyen sülten szereti :)



2013. július 3., szerda

Juharszirupos fehércsokoládé torta - a szülinapi tortám



Hát megint öregebb lettem egy évvel. De csak papíron! Lélekben örök 26 éves maradok :) A tegnap szülinapos hangulatban telt, vagyis eltoltam a házimunkát, már előző nap megfőztem és egész nap a gyerekekkel játszottunk, olvasgattunk, pihengettünk. Szóval semmi "kötelezőt" nem csináltam, kivéve a tortám. Mert ugye a torta kötelező kelléke egy szülinapnak :) Kedves ugyan mondta, hogy majd ő inkább hoz egy tortát nekem, de én erre azt válaszoltam: Olyan tortát úgysem fog találni sehol, amilyet én most megálmodtam magamnak. Ezzel ő is egyetértett :) Különben is, imádok sütni, szülinap ide vagy oda, akár enyém, akár másé.  Ráadásul az én kis Tündérlányom is segített - legfőképp a kóstolásban - úgyhogy megérte minden percét :)
A torta alapja egy fehércsokoládés tészta, vagyis egy blondie. A krém pedig csupa finomság: fehércsoki, mascarpone, tejszín és juharszirup. Ez egy tömény torta lett, igen. És nem is mondanám diétásnak sem. De én ilyenre akartam :) Aki a könnyebb sütiket szereti, próbálja ki a krémet sima piskótával. Bár Kedves szerint "az már nem lesz ilyen" :)



Hozzávalók - 26 cm-es tortaformához

A tésztához:
  • 250 g vaj
  • 5 tojás
  • 200 g fehércsokoládé
  • 300 g liszt
  • 1 zacskó vaníliás cukor
  • fél zacskó sütőpor


A krémhez:
  • 200 g fehércsokoládé
  • 250 g mascarpone
  • 250 ml tejszín
  • 5 ek juharszirup





Elkészítés

A krémhez készítsük elő a fehércsoki ganache-t (ejtsd: gánázs). Ehhez forraljuk fel a tejszínt egy lábosban, majd a tűzről levéve keverjük el benne a kockára tört fehércsokoládét, amíg teljesen fel nem olvad benne. Tegyük hűvös helyre, de ne hűtőbe.

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.

A tészta hozzávalóiból készítsünk egy finom blondiet. Gőz fölött olvasszuk meg a fehércsokoládét. A vajat keverjük habosra, majd egyenként adjuk hozzá a tojásokat és a vaníliás cukrot. Ha alaposan összekevertük, egyneműsítsük a csokoládéval. A lisztet keverjük el a sütőporral és legvégül, kis adagonként keverjük el a tésztával. A tortaformát vajazzuk ki, vagy béleljük ki sütőpapírral. Simítsuk el benne a tésztát és süssük tűpróbáig 180 fokon. Nekem ez kb 35 perc volt.

A kihűlt fehércsoki ganache-t robotgéppel verjük habosra. Nem lesz olyan, mint a sima tejszínhab, de láthatóan könnyebbé válik a krém. Ha ezt elértük, adjuk hozzá a vaníliás cukrot, juharszirupot és a mascarponet. Ízlés szerint tehetünk bele cukrot is, én nem tettem, nekem a fehércsoki és a juharszirup megfelelően megédesítette.

Ha a torta kihűlt, vágjuk ketté és töltsük meg a krém 2/3-adával, majd vonjuk be a maradék 1/3 krémmel.  A torta teteje egy kicsit domború lesz. Én ezt úgy orvosoltam, hogy miután kettévágtam, a tetejét fordítva tettem rá. A krémmel könnyen kiegyenlíthetjük. Tegyük hűtőbe fogyasztásig, tálaláskor pedig meg lehet locsolni még egy kis juharsziruppal.

2013. június 25., kedd

Lilakáposztás focaccia almával



Egy kicsit eltűntem igaz, de a receptek és a fotók addig is gyűltek a mappámban. A "szünet" oka, egyszerű. A Kislegényt felvették a bölcsibe és ahogy az lenni szokott, minden héten megbetegszik. Most is kifogtunk egy gasztroblogon megemlíteni nem illő csúnyaságot. Egyenlőre csak én állom a sarat, rajtam kívül mindenki elkapta. Ennek köszönhető, hogy most lett egy kis időm posztolni, ugyanis az egész család alszik. Remélem, hamar meggyógyulnak a Drágáim.
A recept nem mai - ma vízbe főtt krumplit kapott mindenki :( - de nagyon finom és mutatós. Legalább is nekem nagyon tetszettek a színek és az ízek. Tudom, túl sok kelt tésztát eszünk, de egyszerűen ennek nem tudok ellenállni. Imádom, ahogy a tészta életre kel a kezeim között. És amikor a tészta kikerül a sütőből... hmm.... isteni!
A pizza nálunk szinte heti rendszerességel előfordul. A tésztája sokféleképp variálható, és ezt ki is használom. Van, hogy a hagyományos módon esszük, de újabban serpenyőben sütöm ki a maradék tésztát, másnap reggelire (erről fogok majd posztolni). Most focacciaként végezte. A lilakáposzta pedig azóta előkelő helyet foglal el nálam, amióta a lilakáposzta fasírtot ettük Magdi barátnőmnél, így lett ebből egy szuper párosítás. Erről jut eszembe, ennek a receptjével lógok még...





Hozzávalók

  • egy adag pizzatészta
  • fél fej lilakáposzta
  • 1 fej lilahagyma
  • kevés olívaolaj
  • bors
  • köménymag
  • 1-2 savanykás alma


Elkészítés

Dagasszunk pizzatésztát és hagyjuk kelni legalább 4 órát.

Közben a káposztát reszeljük le, sózzuk meg és hagyjuk állni fél órát. Vágjuk apróra a lilahagymát és dinszteljük meg az olívaolajon. Süssük elő rajta a káposztát úgy, hogy előtte alaposan nyomkodjuk kis a felesleges levet belőle. Fűszerezzük még borssal, köménnyel és ha szükséges sóval. Mintha káposztás tésztát készítenénk. Ha elkészült hagyjuk kihűlni.

Melegítsük elő a sütőt 220 fokra.

A megkelt tésztát vegyük hatfelé. Formázzunk gombócokat, ezeket pedig nyújtsuk 5-7 mm vastagra. Hagyjuk őket 10-15 percet pihenni. (Ebből kb 20 cm-es focacciak lesznek.) Pakoljuk meg a tetejét az elősütött lilakáposztával, tegyünk a tetejére vékony almaszeleteket és már mehet is a sütőbe. Kb 20 perc alatt elkészül. És ha egyedül vagyunk a káposztaimádatunkkal, a családnak keressünk más feltétet a hűtőben :-)





Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...