2013. április 29., hétfő

Kedves meglepetés érkezett a hálón...

Amikor tavaly elkezdtem írni a blogomat, igazából nem gondoltam arra, hogy ezt rajtam kívül olyan sokan fogják olvasni. Mégis egyre több kedves és ösztönző visszajelzést kapok, így most már régóta nem csak egy saját receptgyűjteményt vezetek. Ha valami finom ételt készítek, mindig gondolok Rátok is, és igyekszem megosztani Veletek. Most az örömömet osztom meg, és köszönöm szépen Zsuzskának, hogy érdemesnek találta a Méz és Olívát a díjra.
További kellemes főzőcskézést kívánok Nektek! Mert főzni jó ;)

A díjat én Nekik szeretném továbbadni, remélem elfogadják :) (Ha nem, semmi baj, én attól még továbbra is szívesen követem őket :)



A szabályok:
  1. Megemlítjük, kitől kaptuk a díjat.
  2. Felsorolunk 4 bloggert, akinél 200-nál kevesebb a feliratkozott rendszeres olvasók száma.
  3. Egy-egy kommentet hagyunk a kiválasztott 4 blogon a díjazásról.


2013. április 23., kedd

Benne voltam a TV-ben? Igen... egy kicsit ... :)

Két hete kaptam egy e-mailt az MTV -től, amiben meghívást kaptam a Család-Barát Magazin című műsor április 18-ai adásába. Először azt hittem, hogy csak meg akar viccelni egy barátom, hiszen tudott, hogy mennyire kerülök minden alkalmat, ha szereplésről van szó :) Aztán egy telefonos beszélgetés után kiderült, hogy ez nem tréfa, valóban komoly a meghívás. Bár az első pillanattól kezdve nagyon izgultam, elvállaltam. Természetesen a családban mindenki bátorított, hogy "szuper leszel", de hát ők a családom... naná, hogy ezt mondják :) Azért persze jól esik, hogy ilyen elfogultak velem. Ádám barátom azt írta, "Én arra buzdítalak, hogy menj, mert ez egy hatalmas nagy élmény lehetne, meg lehet, hogy csak egyszeri alkalom lesz, amire mindig jó emlékezni! :-)" Igaza volt, tényleg nagy élmény volt, érdekes volt ott lenni, látni ahogy egy élő műsor készül és részt venni benne.
Milyen volt ott lenni? Tök jó! :) Mindenki végtelenül kedves és segítőkész, mintha nem is először találkoztunk volna. Mindenki mosolyog, jókedvvel készül a felvétel. Mindenki óramű pontossággal tudja a dolgát, összehangolt és precíz a szervezés. Bár még a taxiban nagyon izgultam - főleg amikor egy kanyarban az ölembe borult a sütinyalókák fele... - amikor megérkeztem, ez mind elszállt és csak az "egy kis egészséges izgalom" maradt. Köszönet ezért Mindenkinek :)
A műsort csak ritkán tudom nézni, de azt mindig sikerült elkapni, amikor visszatekintenek és a korábban vendégszereplő műsorvezetők mondják el, hogy érezték magukat a Család Barát műsorában. Mindenki azt mondja, "ez egy nagy család". Most, hogy én is ott voltam, higgyétek el, ez nem propaganda, tényleg így van! :)

A fotó a Család-Barát Magazin Facebook-os oldaláról való

A gyerekekre nagyon jó világ volt 2 napig, amíg a receptet próbálgattam itthon és készültem a többi babazsúros finomsággal. Türelmetlenül várták mindig, hogy elrontsak egy nyalókát és megkaphassák, amire nagyobb volt az esély így, hogy folyton körülöttem sündörögtek :) Csak próbáljátok ki, hogy egy olvasztott csokoládéval teli bödönt a konyhapulton hagytok egy 3 és fél éves és egy majd' 2 éves társaságában, amíg lehajoltok, hogy elővegyetek egy másik tányért. Nagyon örültek, hogy ennyi csudajó dolog készült egyszerre és mindenben segíteni szerettek volna. A kislányom mostanában ezt szokta mondani: "Anya segíthetek? Én már nagyon okos és bátor vagyok. Tudok segíteni." :D Anyai szívem csordultig telik és olyan büszke vagyok erre az "okos és bátor" nagylányra. Azt hiszem, pontosan olyan arcot vágok ilyenkor, mint Bartos Erika Anna, Peti, Gergő sorozatában Apa és Anya.

Amikor mondtam a kislányomnak, hogy benne leszek a tévében, csodálkozva rám nézett és - mintha teljesen el lennék tévelyedve - lassan, minden egyes szót nyomatékosítva elmagyarázta:
"Anya, te nem tudsz bemenni a tévébe. Azt hiszed, hogy bele tudsz mászni a tévébe, de nem tudsz. Ha beugrasz a tévébe, kitörik az üveg." 

A fotó a Család-Barát Magazin Facebook-os oldaláról való



A recept is jön hamarosan ;)



2013. április 14., vasárnap

Fokhagymás paradicsomos kenyér kukorica liszttel



Amikor nekiállok sütni-főzni, sosem maradok segítség nélkül. Hamarosan megjelenik a két apró szárnysegédem, akik lelkesen tolják a székeket a konyhapult mellé, villámgyorsan felmásznak rá és büszkén méregetik, mivel is tudnának nekem a legtöbbet segíteni :-) Ha most őszinte akarnék lenni, lehetne azon vitatkozni, tulajdonképpen ez érdemben mekkora segítséget is jelent pontosan. Annyi biztos, hogy nem végzek gyorsabban és akkor a takarítási időt még nem számlaoltam. Viszont - és ez a legjobb az egészben :-) - ezek a közös főzőcskék remekül telnek mindig, szuper mókás és a gyerekek gyönyörűek és édesek, ahogy tesznek-vesznek a konyhapulton, még ha köze sincs az egésznek a főzéshez. A lényeg, hogy Ők is ott vannak és élvezik a közös munka minden pillanatát.
Hát egyik alkalommal, amikor pizzát sütöttünk - a Nagyobbik segít gyúrni a tésztát, a Kisebbik inkább csak falatozza - remek ötletünk támadt, csak úgy családilag, közösen. Épp a tésztát dagasztotta a gép, miközben Lánykám a paradicsomszószt keverte egy tálkában. Egyszercsak gondolt egyet és majd belezuhantotta a szószt a kelt tészta közepébe. "Jajj, az nem oda való!" - szólok én, miközben Kedvesem a háttérből: "Az nem is olyan rossz ötlet!" Nekem pedig eszembe jutott, hogy egyszer már mintha láttam volna egy pékségbe paradicsomos kenyeret. Na, hát így született meg ez a kenyér, ami egyébként nagyon finom lett.


Hozzávalók


  • 400 g liszt (BL55)
  • 150 g kukorica liszt
  • 140 g sűrített paradicsom
  • kb 3 dl víz
  • fél zacskó élesztő
  • fél dl olívaolaj
  • 4 gerezd fokhagyma
  • kevés méz vagy nádcukor
  • 1 tk só


Elkészítés

A fokhagymát pucoljuk meg és reszeljük finomra. A többi hozzávalóval együtt gyúrjunk belőle rugalmas tésztát úgy, hogy a vizet folyamatosan adagoljuk. Ha túl ragadós lenne a tészta, kevés liszttel korrigálhatjuk. Takarjuk le és kelesszük 2 órát.

Ha megkelt finoman gyúrjuk át - nem kell nagyon, csak épp, hogy formát adjunk neki - és tegyük sütőpapírral bélelt formába. Pihentessük még fél órát. Közben melegítsük elő a sütőt 220 fokra.

Ha megpihentettük a kenyerünket, kenjük meg vízzel a tetejét és tegyük a forró sütőbe. Mérsékeljük a hőfokot 200 fokra és 35-40 perc alatt süssük készre.



2013. április 9., kedd

Diós banánkenyér - cukor nélkül



Huhh... pár napja nem ültem a gép elé, de máris van egy csomó receptem, amit megosztanék veletek. Ebből három mai. Így jött ki :) Először is, hétvégén otthon voltunk és ilyenkor mindig dupla annyi a cucc a kocsiban, mint amikor elindulunk. Anyuciéktól és Mamikától annyi support-ot kapunk, hogy jó pár napig eléldegélünk vele, nem is beszélve a sok-sok kerti jóról, ami sokáig eláll nálunk is. Most is sikerült jól megpakolni minket. Mindenki pakol az unokáknak, így sikerült 3,7 kg banánnal megérkeznünk. Többek között. A többit nem is sorolom fel, semmihez nem fogható ez a segítség és a sok szeretet, amivel feltankolnak minket :))) Köszönjük szépen! :)))
Így esett, hogy ma a paradicsomos kenyér mellett egy banánkenyér is belendült a sütőbe. Már ezer éve ki akartam próbálni és most aztán volt miből válogatni. A cukormentes kihívás alatt Zizi is többször emlegette ezt a finomságot és most legutóbb ő is egy banánkenyeret posztolt. Ráadásul a Dédi-support-ból előkerült egy jó nagy zacskó dió is. Egy szó, mint száz, megszületett az elhatározás, aztán a recept is. Kicsit izgultam, hogy összeáll e majd a kenyér, ugyanis miután átfutottam pár receptet a neten úgy döntöttem, megsütöm a sajátomat, vagyis lesz, ami lesz, ha nagyon cudar lesz, legfeljebb nem teszem közszemlére :))
Bár a cukormentes hónapnak vége, önmagában is olyan édes volt, hogy felesleges lett volna tovább mézesíteni. Eredetileg ugyanis mézzel szerettem volna készíteni, úgyhogy aki nem találja elég édesnek a tésztát, az egészítse ki a receptet egy kis mézzel vagy nádcukorral.
A vélemények megoszlanak a családban, 3:1 arányban a kenyér javára :)))

Hozzávalók

  • 500 g banán (kicsit kevesebb, mint 4 db, én megettem a felesleget :))
  • 2 tojás
  • 200 g liszt
  • 1 tk szódabikarbóna
  • 60 ml olívaolaj
  • 2 marék durvára vágott dió

Elkészítés

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra (alsó-felső sütés).
A banánt törjük pépesre (nagy teljesítményű robotgépbe be lehet tenni, elbánik vele), majd a többi hozzávalóval együtt robotgép segítségével keverjük alaposan el a tésztát. A diót pirítsuk meg egy serpenyőben. A felét adjuk a tésztához. Öntsük egy sütőpapírral bélelt szögletes formába, szórjuk meg a tetejét a maradék dióval és tegyük a sütőbe. Én pont egy órát sütöttem, de tűpróbával megbizonyosodhatunk róla, hogy kellőképp átsült e a kenyerünk.

2013. április 3., szerda

Túróval töltött kalácskoszorú - természetesen mézzel és sok citrommal



Igen, a Húsvétról lecsúsztam. Vagyis a húsvéti receptek posztolásáról. Ennek egyik oka az, hogy amikor együtt a kis családom, akkor nem igazán akaródzik a gép elé ülni. A másik, hogy olyan igazán  hagyományos ételeket mi sosem készítünk Húsvétkor. Amikor még kislány voltam, akkor természetesen hozzánk is jöttek a rokonok, osztálytársak locsolkodni, mi is csokitojással vártuk őket és főztünk, sütöttünk. Mindig volt sonka, főtt tojás, hideg tál, és sokféle süti. Például citromtorta, ami egyáltalán nem hagyományos ünnepi édesség. 
Ami a koszorút illeti... igen, eredetileg koszorú volt, de mivel nincsen ilyesféle kuglófformám, szépen megkelt és összesült. Az ízéből ez semmit nem vett el :) Az ötletet a neten találtam, egy kakaós kalács volt így megtekerve, de mivel Anyukámtól kaptam egy csomó túrót - amit most már muszáj volt a felhasználni - ez került bele. Általában úgyis megragadok a túrós batyunál. 
A kalács isteni lett, foszlós lett és hogy megkoronázzuk ezt a fenséges vacsorát, Anyuci csodálatos őszibarack lekvárját kanalaztuk a tetejére :)

Hozzávalók

A tésztához
  • 520 g búzaliszt (BL55)
  • 100 g méz (helyettesíthető cukorral is, ebből elég 70-80 g)
  • 100 g puha vaj
  • 1 tojás
  • 2 dl langyos tej
  • 40 g friss élesztő
  • csipet só
  • 1 cs vaníliás cukor
  • 1 citrom reszelt héja


A töltelékhez
  • 250 g túró
  • 60 g méz (helyettesíthető cukorral is, ebből elég 40-50 g)
  • 1 tojás sárgája
  • 1 citrom reszelt héja


Elkészítés

Az élesztőből, kevés tejből, kevés mézből és lisztből készítsünk kovászt. Kelesszük meg, majd adjuk hozzá a maradék hozzávalókat, dagasszunk belőle - inkább - lágyabb tésztát. Kelesszük duplájára (kb 1 óra)

Ezalatt elkészíthetjük a túrótölteléket. Tegyük a hozzávalókat egy tálba és keverjük alaposan össze. Ha nagyon darabos a túró, akkor krumplinyomón vagy szűrőn törjük át - de én pl botmixerrel krémesítettem.

Ha a tészta megkelt, nyújtsuk ki téglalap alakúra (kb 15-20 cm szélesre és fél cm magasra, hossza majd lesz amennyi lesz). Egyenletesen kenjük rá a tölteléket. Tekerjük fel, mint a bejglit és hosszában vágjuk ketté a tésztánkat. A két fél tekercset csavarjuk össze, a végeket pedig szépen illesszük össze. Így koszorú formát kapunk, de ahhoz, hogy a sütésnél is megmaradjon, helyezzük lapos aljú kuglóf formába (ez az, ami nekem nincsen és ezért össze is sült a kalácsom), vagy egy 26 cm-es tortaformába, aminek a közepébe helyezhetünk egy henger alakú sütésálló formát (ez pedig az, amit én elfelejtettem), így ugyanazt az eredményt kapjuk. A formát természetesen kenjük ki vajjal vagy béleljük ki sütőpapírral. Ebbe helyezzük a koszorúnkat. A tetejét egész felvert tojással kenjük meg. Pihentessük sütés előtt 30 percet.



Melegítsük elő a sütőt 200  fokra.

Ha a kalácsunk kipihente magát, tegyük a forró sütőbe és mérsékeljük 180 fokra a hőmérsékletet. Kb 40 percig süssük, de ha biztosra szeretnénk menni, szúrjunk egy kést a kalács közepébe. Ha elkészült, a kést tisztán húzhatjuk ki belőle.

Magába is isteni, de baracklekvárral egyszerűen mennyei volt!

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...