"Csajos pizzázós" kukoricaleves csípősen vagy édesen

A Lányokkal minden hónapban tartunk egy "Csajos pizzázós" estét. Természetesen ezt nem olyan könnyű összehozni. A gyerekek eléggé meghatározzák az ember napirendjét, még hétvégén is. De azt senki sem vitathatja, hogy minden anyának - és persze nem csak az anyukáknak - szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Sőt, anélkül nem is lehet. Boldog anya, boldog gyerek. Erről eszembe jut, amit egy ismerősöm szokott mondani - akik szintén nagyon harmonikus családban élnek: "Happy wife, happy life." :) Így van ez, nem is kell túlmagyarázni. És ennek a témának a fejtegetése, már amúgy is egy másik blogra tartozik.

A lényeg, a kukoricaleves. Mert a csajos pizzázós estén legutóbb kukoricalevest ettem. Ennek előtte még nem vetemedtem rá, valahogy mindig kimaradt a szórásból. Viszont most, hogy mindenki rendelt egyet, én is bevállaltam. És hogy milyen jó ötlet volt! Azóta már háromszor is főztem itthon, annyira ízlett. A család is repes érte. A kicsik édesen, mi meglocsoljuk egy kis chilis olívaolajjal a tetejét. (Az étteremben érdekes módon, hegyes erős savanyú paprikát karikáztak az aljára, ettől nekem sokkal jobban illik hozzá a chilis olaj) Hát mennyei eledel. Ráadásul ebben a nyálkás, hideg, őszies tél időben, ami tegnaptól ugye naptárilag tavasz (nálunk tegnap reggel a piacon kemény 3 fok volt - igen, itt ünnepnap is van piac szerencsére), megmelengeti az ember lelkét egy tál napsugár színű, finom, meleg leves.
Az elkészítése, mint minden krémlevesé, nagyon egyszerű. Mielőtt nekiálltam, rákerestem a neten, hogyan is készül. Sokféle változatot olvastam, a bazsalikomostól a kakukkfüvesen át a sajtos változatig. Volt ahol azt mondták, nem kell passzírozni, máshol meg azt, hogy szűrjük csak le. Átfutva ezt a néhány receptet és visszaidézve a csajos este kukoricaleves élményét, az én levesem így készült:

Hozzávalók:

600 g morzsolt kukorica (mirelit)

1 l víz

50 g vaj

1 nagy fej vöröshagyma

1-2 gerezd fokhagyma

1 dl tejszín
só

Elkészítése:

A vajon megpárolom az összevágott vöröshagymát és amikor már üveges, hozzáadom a kukoricát is. Kb 5 percig párolom (ha mirelit, akkor tovább, mert itt hagyom felengedni), majd beledobom a fokhagymát is és felöntöm vízzel. Jó puhára főzöm, kb fél órán át. Bár azt tapasztaltam, hogy "márkafüggő", mert előfordult, hogy már 10 perc alatt puhára főtt. Természetesen minél zsengébben fagyasztották, annál gyorsabban elkészül és annál kevesebb héj marad vissza a passzírozás után.

Ha megfőtt botmixerrel pürésítem, majd átpasszírozom egy szitaszűrőn. Nem nagy munka, gyorsan megvan. De ha valakit nem zavar a héja, ezt ki is lehet hagyni. Nekünk így finomabb, selymesebb és sokkal könnyebben emészthető.

Végül hozzáadom a tejszínt és a sót és egyet forralok rajta. A tetejét chilis olívaolajjal locsoltuk meg, ami természetesen házilag készül. Egyszerűen összekeverem az olívaolajat darált, szárított chilivel és üvegbe töltöm. Sokáig eláll és nagyon finom.

Ismerjük meg egymást! :)

Zsuzskától kaptam ezt a kedves felkérést erre a játékra, amit Szera indított útjára. Célja, hogy egy kicsit jobban megismerjük egymást, hogy (esetleg) olyan dolgokat is eláruljunk magunkról, ami egyébként nem derül ki a posztokból. A játék még egy hónapja sem indult, mégis nagyon sok bloggerhez eljutott. 

A játék szabályai:

1. Linkeld be azt a bloggert a blogodba, aki felkért.

2. Ossz meg magadról hét különleges/hétköznapi dolgot.

3. Kérj fel további 7 embert ugyanerre, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.

4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy kiválasztottad őket.

És akkor most 7 dolog, amit ha jól gondolom, még sosem említettem magamról a blogomon.

1. Azt hiszem a munkámról még sosem esett szó. Valószínűleg azért is, mert eddig otthon voltam a gyerekekkel, másrészt amióta visszamentem dolgozni, semmi időm nem volt írni. Szóval én egy bankfiókban dolgozom, lakossági és kisvállalkozói tanácsadóként. Szeretem a munkámat. Nem sok köze van a bloghoz, de annak idején matematikusnak tanultam. Itt van egy kis átfedés :) 

2. Imádom a virágokat. Nem tudok betelni velük. Sajnos a költözés alatt szinte mind tönkrement. Most próbálom újra benépesíteni a házat :)

3. Imádok szerelni, barkácsolni, építeni, kütyüzni, mindent, amivel el lehet bíbelődni. Amikor tavaly megvettük a házat, én szerelvényeztem fel (kapcsolók, konnektorok, lámpák), én tettem fel a dísz stukkókat, az összes bútorunkat lecsiszoltam és újrafestettem, a belső festést is én csináltam (ebben segített Kedvesem is). Nagymamámnál tapétáztam is már, de ha tönkre megy valami, előbb szedem szét, mint hogy szakemberhez vigyem.

4. Cicamániákus vagyok (ezt Kedvesem mondta így:). Ha egyedül élnék, biztos lenne vagy 3 cicám, akik otthon várnak minden este. Imádom őket, a kecsességüket, a bájukat, a makacsságukat és az öntörvényűségüket :)

5. Makacs vagyok, mint egy öszvér és görcsösen maximalista. Az elsőt Kedvesem mondta, a másodikat Anyukám. Szóval biztos igaz :)

6. Imádok beszélni. Egy levegővel negyed óráig. Szerencsére a családom inkább értékeli ezt a tulajdonságomat, mint nem :)

7. Imádom a fantasyt. Legyen az könyv, vagy szerepjáték. MAGUS-t és Cthulhu-t szoktunk játszani. Szeretem, mert nagyon kreatív, a legkedvesebb barátaimmal vagyunk együtt, sokat nevetünk. Izgalmas, hogy más karakter bőrébe bújhatok, aki emberfeletti, fantasztikus dolgokra képes ebben az elképzelt világban.

Amikor elkezdtem ezt a posztot, hirtelen nem is jutott eszembe, mit írjak magamról. Viszont a végére még nagyon sok dolog összegyűlt, amit biztosan nem említettem még soha a blogon. De majd apránként, hátha egy recept kapcsán aktuális lesz :)

Én pedig Titeket szeretnélek meghívni a játékra, mert örülnék - és szerintem mások is - ha több mindent meg tudhatnék Rólatok :)

szeretetrehangoltan
Bistro at home

Nyamm
Praliné Paradicsom
Zizi kalandjai
Colors in the Kitchen
Illéskrisz konyhája

Az alattomos süti...

"Ez a süti nagyon kis alattomos... nem lehet abbahagyni" - és valóban, imádom én is az ilyen kis finom és könnyű, nem túl édes süteményeket. Ráadásul a ribizlitől kellemesen fanyar, nyáron is kellemes desszert lesz majd. Friss gyümölcsökkel díszítettem a tetejét, de ahogy a fotókon is látszik, már csak az utolsó szeleteket tudtam lencsevégre kapni. A torta vendégeknek készült, egyiküktől kaptam ezt a kedves bókot :)

És természetesen mivel is kezdhetném a nagy "visszatérést", mint sütivel. Persze, hogy mennyire sikerül tartani a rendszerességet, azt nem tudom, mert a terveimet a valóság egy tollvonással keresztülhúzza. Tudjátok, szeptembertől visszamentem dolgozni. Eddig se nagyon unatkoztam, de most már annyira limitált a szabadidőm, hogy nagyon nehéz ellopnom 1-2 órát a saját a szórakozásomra. Ne de nem is akarok sem magyarázkodni, sem mentegetőzni, inkább próbálkoni :)

Ez a süti nem most készült, hanem tavaly és azóta is várta a sorát a többi finomsággal - ők még most is várnak - hogy végre felkerüljön a kedvenceim közé.

Ribizlis ricottatorta

Hozzávalók

Tészta

• 180 g liszt
• 100 g vaj
• 2 ek méz
• 1 tojás sárgája
• 1/2 citrom reszelt héja

Krém

• 500 g ricotta
• 100 g nádcukor
• 1 vaníliás cukor
• 80 g liszt
• 4 tojás
• 1/2 citrom reszelt héja
• egy csipet só
• 400 g ribizli (lehet fagyasztott is)

A tészta hozzávalóit összegyúrom és fél órára hűtőbe teszem pihenni.

A tojásokat szétválasztom. A tojássárgákat a cukorral és a vaníliás cukorral habosra keverem, közben hozzáadom a citrom reszelt héját. Addig habonte fehér lesz. Ekkor elkeverem benne a ricottát és a lisztet is. A fehérjéket kemény habbá verem és óvatosan a ricottás krémhez forgatom. Végül a ribizliszemeket is hozzáadom, óvatosan keverve, hogy ne törjön a hab.

180 fokra előmelegítem közben a sütőt.

A tésztát kinyújtom és egy 26 cm-es piteformát kibélelek vele. Erre öntöm a ricottés krémet. Mehet is a sütőbe. Kb 40 percig sütöttem.